-
1 ολον
adv. (тж. τὸ ὅλον, εἰς τὸ ὅ., καθ΄ ὅ. и καθ΄ ὅλου Plat.) в целом, целиком, полностью, совершенно:(τῷ) ὅλῳ καὴ παντί Plat. и δι΄ ὅλου Plut. целиком и полностью, совершенно, вполне
-
2 ολόν
-
3 ὀλόν
-
4 όλον
ὅλοξmasc acc sgὅλοξneut nom /voc /acc sgὅλοςwhole: masc acc sgὅλοςwhole: neut nom /voc /acc sg -
5 ὅλον
ὅλοξmasc acc sgὅλοξneut nom /voc /acc sgὅλοςwhole: masc acc sgὅλοςwhole: neut nom /voc /acc sg -
6 όλον
-
7 ὅλον
всёвесь всегоΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ὅλον
-
8 όλον
[оло] ουσ. о. целое, всё, совокупность, общность,Λεξικό Ελληνικά-ρωσική νέα (Греческо-русский новый словарь) > όλον
-
9 όλον
[оло] ουσ ο целое, всё, совокупность, общность. -
10 ὅλος
ὅλος, ion. u. ep. οὖλος, s. unten ( heil, vgl. salvus, solidus), ganz, unversehrt, vollständig; ὅλον στρατόν, Pind. Ol. 11, 45; ὅλον ἂν χρόνον, N. 3, 47; vgl. Ol. 2, 33; ὅλον ἑσπέρας όφϑαλμόν, vom Vollmonde, Ol. 3, 20; ἡμέρας τοι μόχϑος οὐχ ὅλης μιᾶς, Soph. Phil. 478; ὕπαρχος ἄλλων, οὐχ ὅλων στρατηγός, nicht Feldherr über das ganze Heer, Ai. 1084; ἐκπιεῖν ὅλον πίϑον, Eur. Cycl. 216; ἐπ' ὤμοις ὅλην πόλιν φέρων, Phoen. 1138; τῆς ἡμέρας ὅλης, den ganzen Tag hindurch, Xen. An. 3, 3, 11; δι' ὅλης τῆς νυκτός, 4, 2, 4; u. so auch bei Plat. neben dem subst. mit dem Artikel, ὅλῳ τῷ ὀνόματι Crat. 393 e, τὸν βίον ὅλον Rep. III, 411 a, τὴν νύκτα ὅλην Conv. 219 c; wenn es einen Gesammtbegriff ausdrücken soll, steht τὴν ὅλην ἀδικίαν ἠδικηκώς, Rep. I, 344 c, πρὸς τὸ ὅλον πρόςωπον, Prot. 329 e; auch ohne Artikel, ὅλους ποιητὰς ἐκμανϑάνειν Legg. VII, 811 a, πόλεις ὅλας σώζει Gorg. 512 b; dem ἥμισυ entgegengesetzt, Conv. 191 b; ὅλην καὶ πᾶσαν οἰκίαν, Legg. VII, 808 a; ὅλος und πᾶς unterschieden Theaet. 204 b; – τὰ ὅλα πράγματα, die Hauptsache, das Ganze, Dem. 1, 3; vgl. Xen. Cyr. 8, 1, 13; ἡ τῶν ὅλων τάξις, 8, 7, 22; κινδυνεύειν τοῖς ὅλοις πράγμασιν, von der höchsten Gefahr, wo Alles auf dem Spiele steht, Pol. 1, 70, 1; so σφάλλεσϑαι, 18, 16, 1, ἀγνοεῖν, 18, 19, 6, κρατεῖν τῶν ὅλων, 3, 90, 11 u. öfter; auch τοῖς ὅλοις πρῶτος οὐ τύχην, οὐδ' ἀνάγκην διακοσμήσεως ἀρχήν, ἀλλὰ τὸν νοῠν ἐπέστησε, Plut. Pericl. 5, vom Anaxagoras, dem All, allen Dingen, der ganzen Welt; τὸ ὅλον, das Ganze, Plat. oft. – Adverbial werden ὅλον und τὸ ὅλον gebraucht, im Ganzen, überhaupt, διαφέρει δὲ ὅλον που καὶ τὸ πᾶν, Plat. Legg. XII, 944 c Alc. I, 109 b; καὶ τὸ ὅλον, Xen. Mem. 4, 1, 2; εἰς τὸ ὅλον, Plat. Polit. 302 b; καϑ' ὅλον, Rep. III, 392 d; auch καϑ' ὅλου, Men. 77 a, ein bei Arist. sehr häufiger Ausdruck, auch als ein Wort geschrieben, s. oben, dem καϑ' ἕκαστα, den einzelnen Beziehungen, entgegengstzt; ὅλῳ καὶ παντί, ganz und gar, Plat. Phaed. 79 c u. öfter, auch τῷ ὅλῳ καὶ παντί, Rep. VII, 527 ci Pol. vrbdt oft ὅλος καὶ πᾶς, ganz und gar, εἶναι πρός τινι, 3, 94, 10. 32, 1, 5; τὸ ὅλον αὐτοῖς ἦν καὶ πᾶν Ἀπελλῆς, er war ihr Eins und ihr Alles, 5, 26, 5. – Adv. ὅλως, gänzlich, im Ganzen, überhaupt, Plat. Phaed. 64 e; bes. nach Aufzählungen, wie denique, kurz, διψῆν καὶ πεινῆν καὶ ὅλως τὰς ἐπιϑυμίας, Rep. IV, 437 b; vgl. Dem. Lpt. 3 u. Wolf p. 220; οὐχ ὅλως, ganz und gar nicht, Pol. 20, 5, 10 u. A.; οὐδὲ ὅλως, überall nicht einmal, Ath.
-
11 ὅλος
ὅλος, η, ον(Pind.+ [Hom. and Hes. have the Ion. οὖλος]) in the NT never in attributive position, mostly predicate (W-S. §20, 12a; B-D-F §275, 2; 4; Rob. 774, cp. 656)① pert. to being complete in extent, whole, entire, completeⓐ used w. a noun that has no art., somet. preceding it, somet. coming after it: ὅλ. οἴκους whole families Tit 1:11. ὅλ. ἄνθρωπον ὑγιῆ ἐποίησα I have healed a man’s whole body J 7:23.—ἐνιαυτὸν ὅλ. for a whole year Ac 11:26. διετίαν ὅλ. for two full years 28:30.—διʼ ὅλης νυκτός the whole night through Lk 5:5; J 21:6 v.l. (Appian, Liby. 134 §636; Lucian, Ver. Hist. 1, 29; Just., D. 1, 4.—SIG 1171, 6 διʼ ὅλης ἡμέρας; cp. Jos., Ant. 6, 37, Vi. 15 διʼ ὅλης τῆς νυκτός; InsPriene 112, 98 διὰ τοῦ χειμῶνος ὅλου). Likew. w. names of cities without the art. ὅλη Ἰερουσαλήμ all Jerusalem Ac 21:31.ⓑ used w. a noun that has the art.α. coming before the noun: ὅλ. ἡ περίχωρος ἐκείνη Mt 14:35; cp. GJs 8:3; AcPl Ha 8, 30. ὅλ. ἡ χώρα ἐκείνη Mk 6:55. ὅλ. ἡ πόλις 1:33. ὅλ. τὸ σῶμά σου Mt 5:29f; 6:22f. ὅλ. ὁ βίος Lk 8:43. [ἐφʼ] ὅλον τὸν οἶκον Ac 7:10. ὅλ. τὴν ἡμέραν the whole day (through) (Jos., Ant. 6, 22) Mt 20:6; Ro 8:36 (Ps 43:23); 10:21 (Is 65:2). ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος ἡμῶν with all our strength 1 Cl 33:8. εἰς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν Mk 1:39; εἰς ὅλον τὸν κόσμον Hs 9, 25, 2 (ὅλ. ὁ κόσμος: Wsd 11:22; Aristobulus in Eus., PE 13, 12, 9 [Denis 224, 4; Holladay 176, 5]; EpArist 210; ApcEsdr 1:11 p. 25, 4 Tdf.). ἡ πίστις ὑμῶν καταγγέλλεται ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ Ro 1:8 (on the hyperbole cp. PLond 891, 9 ἡ εὐφημία σου περιεκύκλωσεν τὸν κόσμον ὅλον). ὅλον τὸ πλῆθος AcPl Ha 4, 20.β. after the noun ὁ κόσμος ὅλ. Mt 16:26; Lk 9:25; 1J 5:19; AcPl Ha 3, 7 (TestJob 33:4; Just., D. 127, 2). τὸ συνέδριον ὅλ. Mt 26:59; τὸ σῶμά σου ὅλ. Lk 11:36a; ἡ οἰκία αὐτοῦ ὅλ. J 4:53; ἡ πόλις ὅλ. Ac 21:30; ἡ οἰκουμένη ὅλ. Rv 3:10.γ. The noun can also be supplied fr. the context ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον (i.e. τὸ ἄλευρον) until (the) whole (batch of flour) was leavened Mt 13:33; Lk 13:21. ἔσται φωτεινὸν ὅλον (i.e. τὸ σῶμά σου) Lk 11:36b.—Sim. the subst. ptc. ἔστιν καθαρὸς ὅλος (ὁ λελουμένος) (the one who has bathed) is clean all over J 13:10.② pert. to a degree of completeness, wholly, completely, w. a pron. σὺ ὅλος you altogether, wholly J 9:34. τοῦτο ὅλον all this Mt 1:22; 21:4 v.l.; 26:56. ὅλον ἑαυτὸν ἐπιδείξας exposed himself completely (to the lion) AcPl Ha 4, 29.—W. a prep. διʼ ὅλου throughout, through and through (Philo Mech. 60, 25; POxy 53, 10; 1277, 8; PGM 5, 154) J 19:23 (cp. New Docs 3, 63, no. 26).③ everything that exists, everything, subst. neut. pl. (3 Macc 6:9; EpArist 201; TestAbr A 20 p. 103, 27 [Stone p. 54]; ApcMos, Philo, Joseph., Just., Tat., Ath.) [ὁ τῶν ὅλ]ων δεσπότης Ox 1081, 36 (as TestAbr A, s. above; ApcMos 37; Jos., Ant. 1, 72; Tat. 5, 1; cp. Just., D. 140, 4). ὁ θεὸς ὁ τῶν ὅλων ὁ παντοκράτωρ AcPlCor 2:9. ὁ … δεσπότης καὶ δημιουργὸς τῶν ὅλων Dg 8:7.—Cp. πᾶς, s. Schmidt, Syn. IV 549. B. 919. DELG. M-M. TW. Sv. -
12 ὅλος
ὅλος (-ῳ, -ον)1 wholea of time.τὸν ὅλον ἀμφὶ χρόνον O. 2.30
ἑξέτης τὸ πρῶτον, ὅλον δ' ἔπειτ ἂν χρόνον N. 3.49
b of extent, number. διχόμηνις ὅλονχρυσάρματος ἑσπέρας ὀφθαλμὸν ἀντέφλεξε Μήνα O. 3.19
ἔλσαις ὅλον τε στρατὸν λᾴαν τε πᾶσαν O. 10.43
ὅλον δίφρον κομίξαις i. e. in one piece P. 5.50 “ἐμὰν ματέρα λιπόντες καὶ ὅλον οἶκον εὐερκέα Pae. 4.45
c dub. ]ἔσφαλ' ὅλῳ νόῳ πτε[ρ]οε[ ( ὀλοῷ coni. van Groningen: cf. Alkman, fr. 116 P. M. G.) fr. 1a. 6. -
13 ὅλος
ὅλος, (heil, vgl. salvus, solidus), ganz, unversehrt, vollständig; ὅλον ἑσπέρας όφϑαλμόν, vom Vollmonde; ὕπαρχος ἄλλων, οὐχ ὅλων στρατηγός, nicht Feldherr über das ganze Heer; τῆς ἡμέρας ὅλης, den ganzen Tag hindurch; τὰ ὅλα πράγματα, die Hauptsache, das Ganze; κινδυνεύειν τοῖς ὅλοις πράγμασιν, von der höchsten Gefahr, wo alles auf dem Spiele steht; τοῖς ὅλοις πρῶτος οὐ τύχην, οὐδ' ἀνάγκην διακοσμήσεως ἀρχήν, ἀλλὰ τὸν νοῠν ἐπέστησε, vom Anaxagoras, dem All, allen Dingen, der ganzen Welt; τὸ ὅλον, das Ganze. Adverbial werden ὅλον und τὸ ὅλον gebraucht, im Ganzen, überhaupt; καϑ' ὅλου, dem καϑ' ἕκαστα, den einzelnen Beziehungen, entgegengstzt; ὅλῳ καὶ παντί, ganz und gar; τὸ ὅλον αὐτοῖς ἦν καὶ πᾶν Ἀπελλῆς, er war ihr Eins und ihr Alles. Adv. ὅλως, gänzlich, im Ganzen, überhaupt; nach Aufzählungen: wie denique, kurz; οὐχ ὅλως, ganz und gar nicht; οὐδὲ ὅλως, überall nicht einmal -
14 ὅλος
ὅλος, η, ον, [dialect] Ion. [full] οὖλος, η, ον, as in Hom. (twice, v. infr.), Xenoph. (v. infr.), Parm.8.4, Hp.Acut.14, Carn.13, al. (but ὅλος in Hdt.2.126, 4.64,7.167, 8.113 (cf.Aἡμι-ολίας 5.88
), Hp.Epid.1.7, Herod.3.18,5.12, 6.7 (butοὖλος 8.56
) ; ὅλως dub. in Thgn.73 codd.):—whole, entire, complete in all its parts, of persons and things, ἄρτος οὖλος a whole loaf, Od.17.343 ; μηνὶ δ' ἄρ' οὔλῳ in a whole month, 24.118 ; οὖλος ὁρᾷ, οὖλος δὲ νοεῖ, οὖλος δέ τ' ἀκούει (sc. ὁ θεός) Xenoph.24 ; ὅλος ἑσπέρας ὀφθαλμός, i.e. the full moon, Pi.O.3.19 ; ὁ ὅ. χρόνος ib.2.30 ;τρεῖς ὅλους.. ἑκμήνους χρόνους S.OT 1136
; ἐπ' ὤμοις ὅλην πόλιν φέρων a whole city, E.Ph. 1131 ;ἐκπιεῖν ὅλον πίθον Id.Cyc. 217
;ὅλους ἐκ κριβάνου βοῦς Ar.Ach.85
;λαβράκιον ὀπτᾶν ὅ. Antiph.222.3
, etc. ; πόλεις ὅλαι whole, entire cities, Pl.Grg. 512b ; ὅλη ἡ πόλις, the city as a whole, Id.R. 519e ; ὅλους ποιητὰς ἐκμανθάνειν learn whole poets by heart, Id.Lg. 811a : it may either precede the Art. or follow the Subst., τῆς ἡμέρας ὅλης in the course of the whole day, X.An.3.3.11 ; δι' ὅλης τῆς νυκτός ib.4.2.4 ; ὅλην τὴν νύκτα or τὴν νύκτα ὅλην, Id.Cyr. 7.5.15, Men.67.2, Pl.Smp. 219c ;ὅ. τὸ δέρμα Men.498
;ἡ πόλις ὅ. Id.882
, etc.: less freq. between Art. and Subst.,τὸν ὅ. ἀμφὶ χρόνον Pi. O.2.30
;ἡ ὅ. ἀδικία Pl.R. 344c
;τὸ ὅ. πρόσωπον Id.Prt. 329e
;τῇ ὅ. φάλαγγι X.An.4.8.11
: joined withεἷς, ἡμέρας.. οὐχ ὅλης μιᾶς S.Ph. 480
;εἶδος ἓν ὅλον Pl.Ti. 56e
; withπᾶς, ὅλην καὶ πᾶσαν τὴν οἰκίαν Id.Lg. 808a
, cf. R. 486a ;πρὸς τῷ διακινδυνεύειν ὅ. καὶ πᾶς ἦν Plb.3.94.10
(so withoutπᾶς, οὕτως ἔκφρων ἦν καὶ ὅλος πρὸς τῷ λήμματι καὶ τῷ δωροδοκήματι, ὥστε.. D.19.127
) ;τὸ ὅ. αὐτοῖς ἦν καὶ τὸ πᾶν Ἀπελλῆς Plb.5.26.5
.3 entire, utter, ὅ. ἁμάρτημα an utter blunder, X.HG5.3.7 ; πλάσμα ὅ. ἐστὶν ἡ διαθήκη utter fiction, D.45.29.4 neut. as Adv., ὅλον or τὸ ὅ. wholly, entirely,διαφέρει ὅ. τε καὶ πᾶν Pl.Alc.1.109b
;διαφέρει ὅ. καὶ τὸ πᾶν Id.Lg. 944c
;ὅλῳ καὶ παντί Id.Phd. 79e
;τῷ ὅ. καὶ παντὶ διοίσει Id.R. 527c
;τῷ παντὶ καὶ ὅ. Id.Lg. 734e
;εἰς τὸ ὅ. Id.Plt. 302b
: with a Prep., κατὰ ὅλον on the whole, generally, opp. ἀπολαβὼν μέρος τι, Id.R. 392d ; so ; δι' ὅλου, καθ' ὅλου (v. διόλου, καθόλου) ;αἱ κράσεις δι' ὅλων Plu.2.1078c
, cf. 1078d: in this signf. also without a Prep.,τὸ μὲν ὅ.
generally speaking,Pl.
Phdr. 261a, D.44.11 ; τὸ δ' ὅ. and in general, in short, PTeb.33.16 (ii B. C.) ; οὐδὲ Φιλόξενον ὅλ' ἐξ ὅλων εὗρον I have entirely failed to find P., POxy. 936.20 (iii A. D.).5 = πᾶς, all,ὅλων στρατηγός S.Aj. 1105
, cf. Men. Pk. 225, Nonn.D.47.482, AP5.216 (Paul. Sil.), 7.679 ([place name] Sophronius) ; ὅλη πόλις every city, LXX 1 Ki.14.23 ; πρὸ τῶν ὅ. τὸ προσκύνημά σου ποιῶ before all things, PTeb.418.4 (iii A. D.) ;ἀσπάζομαι.. πάντας τοὺς ἐν τῇ οἰκίᾳ ὅ. κατ' ὄνομα PLond.2.404.15
(iv A. D.), cf. PIand. 13.20 (iv A. D.).II as Subst.,τὸ ὅ.
the universe,Pl.
Grg. 508a, Ly. 214b, etc. ; differing from τὸ πᾶν, as implying a definite order, Arist.Metaph. 1024a3, cf. Pl.Tht. 204a sq. (but as not including void, Placit.2.1.7) ; alsoἡ τῶν ὅ. τάξις X.Cyr.8.7.22
.2 τὰ ὅ. one's all,τὰ ὅ. πεπρακέναι D.18.28
; τοῖς ὅ. ἡττᾶσθαι lose one's all, be utterly ruined, Id.9.64 ; in full,τοῖς ὅ. πράγμασιν ἐσφαλμένος Plb. 18.33.1
, etc. ; τοῖς ὅ., = ὅλως, altogether, Philipp. ap. D.18.39 : with neg., not at all, Phld.Rh.2.135S., Aristid.2.274,304J. ; τοῖς ὅ. ἠφάνισαν utterly destroyed it, PRyl.152.14 (i A. D.), cf. Aristid.2.262J. ; κινδυνεύει τῷ ὅ. ἐξαρθῆναι there is a risk of its being entirely carried away, PRyl.133.19 (i A. D.).III Adv. ὅλως ([dialect] Dor. [full] οὔλως Pempel. ap.Stob.4.25.52) wholly, altogether,ὅ. σοφόν Pl.R. 568a
;ἀλγοῦνθ' ὅ. Id.Phlb. 36a
; ὅ. ψεύδεται he speaks utter falsehood, Isoc.15.31, etc.2 on the whole, speaking generally, in short,ὅ. δ' οὐδεὶς ἔστιν ὅντιν' οὐ πεφενάκικ' ἐκεῖνος D.2.7
, cf. 14,al. ;διψῆν καὶ πεινῆν καὶ ὅ. τὰς ἐπιθυμίας Pl.R. 437b
, cf. Cra. 406a ; τί οὖν κωλύει πάντα ἀφῃρῆσθαι καὶ ὅ. τὴν πολιτείαν ; D.20.3 ;ὅ. εἰπεῖν Arist.Ph. 202b19
, etc.3 freq. with a neg. (first in Thgn.73, s. v. l.), οὐχ ὅ. or ὅ. οὐ not at all,ὅ. μὴ διαλέγεσθαι X.Mem.1.2.35
;ὅ. οὔτ' ἀφελὼν οὔτε προσθείς D.3.35
;οὔτ' ἐλεῶν οὔθ' ὅ. ἄνθρωπον ἡγούμενος Id.21.101
, cf. 46 ;οὐδὲ εἷς ὅ. Men.65.9
;μὴ ὄντος ὅ. τοῦ Σωκράτους Arist.Cat. 13b19
;μηδὲ ὅ. εἶναι τοὺς θεούς Luc.Tim.10
.4 actually, really,καλῶς ποιήσεις ἐλθοῦσα.. πρὸς ἡμᾶς ἵνα ὅ. ἴδωμέν σε POxy.1676.31
(iii A. D.) ; so perh. in 1 Ep.Cor.5.1. (ὅλ ([etym.] ϝ) ος from I.-E. *sólwos, cf. Skt. sárvas 'whole', and perh. Lat. salus, salvus.) -
15 όλος
η, ο[ν] весь, целый;καθ' όλον το έτός весь год, в течение всего года; δι' όλης της ημέρας (της νυκτός) весь день (всю ночь); όλοι μας (όλοι σας, όλοι τους κτλ.) все мы (все вы, все они и т. д.); § όλοι-όλοι (δλα-δλα, όλο-όλο) всего, всего-навсего, только; όλα κι' όλα только не это; всё, кроме этого; εν όλω или τό όλον всего; итого; μ' όλο πού... или μ' όλον ότι... или παρ' όλο πού... несмотря на то, что...; παρ' όλα αυτά или μ' όλ' αυτά или μ' όλα ταύτα и всё-таки, несмотря на всё это; με τα όλα του как надо; всеми силами; настойчиво; με όλη μου την καρδιά всей душой; ανάμεσα σ' όλα τ' ΰλλα а) в том числе; б) в довершение всего; μεσ' (σ)τά όλα смело, бесстрашно, презирая опасность -
16 κόσμος
κόσμος, ου, ὁ (Hom.+)① that which serves to beautify through decoration, adornment, adorning (Hom.+; Diod S 20, 4, 5 τῶν γυναικῶν τὸν κόσμον; OGI 531, 13; SIG 850, 10; IMaronIsis 41; PEleph 1, 4; PSI 240, 12 γυναικεῖον κόσμον; LXX; TestJud 12:1; JosAs 2:6 al.; Philo, Migr. Abr. 97 γυναικῶν κ.; Jos., Ant. 1, 250; 15, 5; Just., A II, 11, 4f) of women’s attire, etc. ὁ ἔξωθεν … κόσμος external adorning 1 Pt 3:3 (Vi. Hom. 4 of the inward adornment of a woman, beside σωφροσύνη; Crates, Ep. 9; Pythag., Ep. 11, 1; Plut., Mor. 141e; on the topic of external adornment cp. SIG 736, 15–26).② condition of orderliness, orderly arrangement, order (Hom. et al.; s. HDiller, Die vorphilosophische Gebrauch von κ. und κοσμεῖν: BSnell Festschr., ’56, 47–60) μετὰ κόσμου in order Dg 12:9 (text uncertain; s. μετακόσμιος).③ the sum total of everything here and now, the world, the (orderly) universe, in philosophical usage (so, acc. to Plut., Mor. 886b, as early as Pythagoras; certainly Heraclitus, Fgm. 66; Pla., Gorg. 508a, Phdr. 246c; Chrysipp., Fgm. 527 v. Arnim κόσμος σύστημα ἐξ οὐρανοῦ καὶ γῆς καὶ τῶν ἐν τούτοις περιεχομένων φύσεων. Likew. Posidonius in Diog. L. 7, 138; Ps.-Aristot., De Mundo 2 p. 391b, 9ff; 2 and 4 Macc; Wsd; EpArist 254; Philo, Aet. M. 4; Jos., Ant. 1, 21; Test12Patr; SibOr 7, 123; AssMos Fgm. b Denis [=Tromp p. 272]; Just., A I, 20, 2 al.; Ath. 19, 2 al.; Orig., C. Cels. 4, 68, 14; Did., Gen. 36, 7; 137, 13.—The other philosoph. usage, in which κ. denotes the heaven in contrast to the earth, is prob. without mng. for our lit. [unless perh. Phil 2:15 κ.=‘sky’?]). ἡ ἀέναος τοῦ κ. σύστασις the everlasting constitution of the universe 1 Cl 60:1 (cp. OGI 56, 48 εἰς τὸν ἀέναον κ.). Sustained by four elements Hv 3, 13, 3. πρὸ τοῦ τὸν κ. εἶναι before the world existed J 17:5. ἀπὸ καταβολῆς [κόσμου] from the beginning of the world Mt 13:35; 25:34; Lk 11:50; Hb 4:3; 9:26; Rv 13:8; 17:8. Also ἀπʼ ἀρχῆς κ. Mt 24:21 or ἀπὸ κτίσεως κ. Ro 1:20.—B 5:5 ἀπὸ καταβ. κ. evidently means at the foundation of the world (s. Windisch, Hdb. ad loc.). πρὸ καταβολῆς κ. before the foundation of the world J 17:24; Eph 1:4; 1 Pt 1:20 (on the uses w. καταβολή s. that word, 1). οὐδὲν εἴδωλον ἐν κ. no idol has any real existence in the universe (Twentieth Century NT) 1 Cor 8:4. Of the creation in its entirety 3:22. ὁ κόσμος ὅλος = πᾶσα ἡ κτίσις (Sallust. 21 p. 36, 13; TestSol 5:7; TestJob 33:4) Hs 9, 2, 1; 9, 14, 5. φωστῆρες ἐν κόσμῳ stars in the universe Phil 2:15 (s. above). Esp. of the universe as created by God (Epict 4, 7, 6 ὁ θεὸς πάντα πεποίηκεν, τὰ ἐν τῷ κόσμῳ καὶ αὐτὸν τὸν κόσμον ὅλον; Wsd 9:9; 2 Macc 7:23 ὁ τοῦ κ. κτίστης; 4 Macc 5:25; Just., A I, 59, 1 al.; Ath. 8, 2 al.) ὁ ποιήσας τὸν κ. who has made the world Ac 17:24. ὁ κτίστης τοῦ σύμπαντος κ. 1 Cl 19:2; ὁ κτίσας τὸν κ. Hv 1, 3, 4; cp. m 12, 4, 2. ὁ τοῦ παντὸς κ. κυριεύων B 21:5. οὐδʼ εἶναι τὸν κόσμον θεοῦ ἀλλὰ ἀγγέλων AcPlCor 1:15. Christ is called παντὸς τοῦ κ. κύριος 5:5; and the κ. owes its origin to his agency J 1:10b. The world was created for the sake of the church Hv 2, 4, 1.—The universe, as the greatest space conceivable, is not able to contain someth. (Philo, Ebr. 32) J 21:25.④ the sum total of all beings above the level of the animals, the world, as θέατρον ἐγενήθημεν (i.e. οἱ ἀπόστολοι) τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις 1 Cor 4:9. Here the world is divided into angels and humans (cp. the Stoic definition of the κόσμος in Stob., Ecl. I p. 184, 8 τὸ ἐκ θεῶν καὶ ἀνθρώπων σύστημα; likew. Epict 1, 9, 4.—Acc. to Ocellus Luc. 37, end, the κ. consists of the sphere of the divine beyond the moon and the sphere of the earthly on this side of the moon).⑤ planet earth as a place of inhabitation, the world (SIG 814, 31 [67 A.D.] Nero, ὁ τοῦ παντὸς κόσμου κύριος; the meaning of the birthday of Augustus for the world OGI 458, 40 [=IPriene 105]; 2 Macc 3:12; Jos., Ant. 9, 241; 10, 205; Orig., C. Cels. 4, 68)ⓐ gener. Mk 16:15. τὰς βασιλείας τοῦ κ. Mt 4:8; ἐν ὅλῳ τῷ κ. 26:13. Cp. 13:38 (cp. Hs 5, 5, 2); Mk 14:9; Hs 9, 25, 2. τὸ φῶς τοῦ κ. τούτου the light of this world (the sun) J 11:9. In rhetorical exaggeration ἡ πίστις ὑμῶν καταγγέλλεται ἐν ὅλῳ τ. κόσμῳ Ro 1:8 (cp. the Egypt. grave ins APF 5, 1913, 169 no. 24, 8 ὧν ἡ σωφροσύνη κατὰ τὸν κ. λελάληται). Abraham as κληρονόμος κόσμου heir of the world 4:13.—Cp. 1 Cor 14:10; Col 1:6. ἡ ἐν τῷ κ. ἀδελφότης the brotherhood in the (whole) world 1 Pt 5:9. ἐγένετο ἡ βασιλεία τοῦ κ. τοῦ κυρίου ἡμῶν our Lord has assumed the sovereignty of the world Rv 11:15. τὰ ἔθνη τοῦ κ. (not LXX, but prob. rabbinic אֻמּוֹת הָעוֹלָם=humankind apart fr. Israel; Billerb. II 191; Dalman, Worte 144f) the unconverted in the world Lk 12:30. In this line of development, κόσμος alone serves to designate the polytheistic unconverted world Ro 11:12, 15.—Other worlds (lands) beyond the ocean 1 Cl 20:8.—Many of these pass. bear the connotation ofⓑ the world as the habitation of humanity (as SibOr 1, 160). So also Hs 9, 17, 1f. εἰσέρχεσθαι εἰς τὸν κ. of entrance into the world by being born 1 Cl 38:3. ἐκ τοῦ κ. ἐξελθεῖν leave this present world (Philo, Leg. All. 3, 5 ἔξω τ. κόσμου φεύγειν; s. ἐξέρχομαι 5; cp. Hippol., Ref. 5, 16, 7) 1 Cor 5:10b; 2 Cl 8:3. γεννηθῆναι εἰς τὸν κ. be born into the world J 16:21. ἕως ἐσμὲν ἐν τούτῳ τῷ κ. 2 Cl 8:2. οὐδὲν εἰσφέρειν εἰς τὸν κ. (Philo, Spec. Leg. 1, 294 τὸν μηδὲν εἰς τὸν κόσμον εἰσενηνοχότα) 1 Ti 6:7 (Pol 4:1). πολλοὶ πλάνοι ἐξῆλθον εἰς τὸν κ. 2J 7.—ἐν τῷ κόσμω τούτῳ J 12:25 (κ. need not here be understood as an entity hostile to God, but the transition to the nuance in 7b, below, is signalled by the term that follows: ζωὴν αἰώνιον). ἵνα εἰς κόσμον προέλθῃ AcPlCor 2:6.ⓒ earth, world in contrast to heaven (Dio Chrys. 19 [36], 59; Iren., 1, 4, 2 [Harv. I 35, 5]; Orig., C. Cels. 8, 15, 24) ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ 2 Cl 19:3.—Esp. when mention is made of the preexistent Christ, who came fr. another world into the κόσμος. So, above all, in John (Bultmann, index I κόσμος) ἔρχεσθαι εἰς τὸν κ. (τοῦτον) J 6:14; 9:39; 11:27; 16:28a; 18:37; specif. also come into the world as light 12:46; cp. 1:9; 3:19. Sending of Jesus into the world 3:17a; 10:36; 17:18; 1J 4:9. His εἶναι ἐν τῷ κόσμῳ J 1:10a; 9:5a; 17:12 v.l. Leaving the world and returning to the Father 13:1a; 16:28b. Cp. 14:19; 17:11a. His kingship is not ἐκ τοῦ κ. τούτου of this world i.e. not derived from the world or conditioned by its terms and evaluations 18:36ab.—Also Χρ. Ἰησοῦς ἦλθεν εἰς τ. κόσμον 1 Ti 1:15; cp. ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ (opp. ἀνελήμφθη ἐν δόξῃ) 3:16.—εἰσερχόμενος εἰς τὸν κ. Hb 10:5.ⓓ the world outside in contrast to one’s home PtK 3 p. 15, 13; 19.⑥ humanity in general, the world (TestAbr B 8 p. 113, 11 [Stone p. 74]; ApcEsdr 3:6 p. 27, 14; SibOr 1, 189; Just., A I, 39, 3 al.)ⓐ gener. οὐαὶ τῷ κ. ἀπὸ τῶν σκανδάλων woe to humankind because of the things that cause people to sin Mt 18:7; τὸ φῶς τοῦ κ. the light for humanity 5:14; cp. J 8:12; 9:5. ὁ σωτὴρ τοῦ κ. 4:42; 1J 4:14 (this designation is found in inscriptions, esp. oft. of Hadrian [WWeber, Untersuchungen z. Geschichte des Kaisers Hadrianus 1907, 225; 226; 229]).—J 1:29; 3:17b; 17:6.—κρίνειν τὸν κ. (SibOr 4, 184; TestAbr A 13 p. 92, 11 [Stone p. 32]; ApcMos 37) of God, Christ J 12:47a; Ro 3:6; B 4:12; cp. Ro 3:19. Of believers 1 Cor 6:2ab (cp. Sallust. 21 p. 36, 13 the souls of the virtuous, together w. the gods, will rule the whole κόσμος). Of Noah διʼ ἧς (sc. πίστεως) κατέκρινεν τὸν κ. Hb 11:7. ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κ. εἰσῆλθεν Ro 5:12; likew. θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κ. 1 Cl 3:4 (Wsd 2:24; 14:14). Cp. Ro 5:13; 1 Cor 1:27f. περικαθάρματα τοῦ κ. the refuse of humanity 4:13. Of persons before conversion ἄθεοι ἐν τῷ κ. Eph 2:12.—2 Cor 1:12; 5:19; Js 2:5; 1J 2:2; 4:1, 3. ἀρχαῖος κόσμος the people of the ancient world 2 Pt 2:5a; cp. vs. 5b; 3:6. Of pers. of exceptional merit: ὧν οὐκ ἦν ἄξιος ὁ κ. of whom the world was not worthy Hb 11:38.—ὅλος ὁ κ. all the world, everybody Ac 2:47 D; 1 Cl 5:7; cp. ἐν ὅλῳ τῷ κ. 59:2; εἰς ὅλον τὸν κ. Hs 8, 3, 2. Likew. ὁ κόσμος (cp. Philo, De Prov. in Eus., PE 8, 14, 58) ὁ κ. ὀπίσω αὐτοῦ ἀπῆλθεν J 12:19. ταῦτα λαλῶ εἰς τὸν κ. 8:26; ἐν τῷ κ. 17:13; ἐγὼ παρρησίᾳ λελάληκα τῷ κ. 18:20; cp. 7:4; 14:22. ἵνα γνῷ ὁ κ. 14:31; cp. 17:23; ἵνα ὁ κ. πιστεύῃ 17:21.ⓑ of all humanity, but especially of believers, as the object of God’s love J 3:16, 17c; 6:33, 51; 12:47b.⑦ the system of human existence in its many aspects, the worldⓐ as scene of earthly joys, possessions, cares, sufferings (cp. 4 Macc 8:23) τὸν κ. ὅλον κερδῆσαι gain the whole world Mt 16:26; Mk 8:36; Lk 9:25; 2 Cl 6:2 (cp. Procop. Soph., Ep. 137 the whole οἰκουμένη is an unimportant possession compared to ἀρετή). τὰ τερπνὰ τοῦ κ. the delightful things in the world IRo 6:1. οἱ χρώμενοι τὸν κ. ὡς μὴ καταχρώμενοι those who use the world as though they had no use of it or those who deal with the world as having made no deals with it 1 Cor 7:31a. ἔχειν τὸν βίον τοῦ κ. possess worldly goods 1J 3:17. τὰ τοῦ κόσμου the affairs of the world 1 Cor 7:33f; cp. 1J 2:15f. The latter pass. forms an easy transition to the large number of exprs. (esp. in Paul and John) in whichⓑ the world, and everything that belongs to it, appears as that which is hostile to God, i.e. lost in sin, wholly at odds w. anything divine, ruined and depraved (Herm. Wr. 6, 4 [the κόσμος is τὸ πλήρωμα τῆς κακίας]; 13, 1 [ἡ τοῦ κ. ἀπάτη], in Stob. p. 428, 24 Sc.; En 48:7; TestIss 4:6; AscIs 3:25; Hdb., exc. on J 1:10; Bultmann ad loc.—cp. Sotades Maronita [III B.C.] 11 Diehl: the κόσμος is unjust and hostile to great men) IMg 5:2; IRo 2:2. ὁ κόσμος οὗτος this world (in contrast to the heavenly realm) J 8:23; 12:25, 31a; 13:1; 16:11; 18:36; 1J 4:17; 1 Cor 3:19; 5:10a; 7:31b; Hv 4, 3, 2ff; D 10:6; 2 Cl 5:1, 5; (opp. ὁ ἅγιος αἰών) B 10:11. ‘This world’ is ruled by the ἄρχων τοῦ κ. τούτου the prince of this world, the devil J 12:31b; 16:11; without τούτου 14:30. Cp. ὁ κ. ὅλος ἐν τῷ πονηρῷ κεῖται the whole world lies in the power of the evil one 1J 5:19; cp. 4:4; also ὁ αἰὼν τοῦ κ. τούτου Eph 2:2 (s. αἰών 4).—Christians must have nothing to do with this world of sin and separation fr. God: instead of desiring it IRo 7:1, one is to ἄσπιλον ἑαυτὸν τηρεῖν ἀπὸ τοῦ κ. keep oneself untainted by the world Js 1:27. ἀποφεύγειν τὰ μιάσματα τοῦ κ. 2 Pt 2:20; cp. 1:4 (s. ἀποφεύγω 1).—Pol 5:3. ἡ φιλία τοῦ κ. ἔχθρα τ. θεοῦ ἐστιν Js 4:4a; cp. vs. 4b. When such an attitude is taken Christians are naturally hated by the world IRo 3:3; J 15:18, 19ad; 17:14a; 1J 3:13, as their Lord was hated J 7:7; 15:18; cp. 1:10c; 14:17; 16:20.—Also in Paul: God and world in opposition τὸ πνεῦμα τοῦ κ. and τὸ πνεῦμα τὸ ἐκ θεοῦ the spirit of the world and the spirit that comes fr. God 1 Cor 2:12; σοφία τοῦ κ. and σοφία τοῦ θεοῦ 1:20f. ἡ κατὰ θεὸν λύπη and ἡ τοῦ κ. λύπη godly grief and worldly grief 2 Cor 7:10. The world is condemned by God 1 Cor 11:32; yet also the object of the divine plan of salvation 2 Cor 5:19; cp. 1 Cl 7:4; 9:4. A Christian is dead as far as this world is concerned: διʼ οὗ (i.e. Ἰ. Χρ.) ἐμοὶ κ. ἐσταύρωται κἀγὼ κόσμῳ through Christ the world has been crucified for me, and I have been (crucified) to the world Gal 6:14; cp. the question τί ὡς ζῶντες ἐν κ. δογματίζεσθε; Col 2:20b. For στοιχεῖα τοῦ κ. Gal 4:3; Col 2:8, 20a s. στοιχεῖον.—The use of κ. in this sense is even further developed in John. The κ. stands in opposition to God 1J 2:15f and hence is incapable of knowing God J 17:25; cp. 1J 4:5, and excluded fr. Christ’s intercession J 17:9; its views refuted by the Paraclete 16:8. Neither Christ himself 17:14c, 16b; 14:27, nor his own 15:19b; 17:14b, 16a; 1J 3:1 belong in any way to the ‘world’. Rather Christ has chosen them ‘out of the world’ J 15:19c, even though for the present they must still live ‘in the world’ 17:11b; cp. 13:1b; 17:15, 18b. All the trouble that they must undergo because of this, 16:33a, means nothing compared w. the victorious conviction that Christ (and the believers w. him) has overcome ‘the world’ vs. 33b; 1J 5:4f, and that it is doomed to pass away 2:17 (TestJob 33:4; Kephal. I 154, 21: the κόσμος τῆς σαρκός will pass away).⑧ collective aspect of an entity, totality, sum total (SIG 850, 10 τὸν κόσμον τῶν ἔργων (but s. 1 above); Pr 17:6a) ὁ κ. τῆς ἀδικίας ἡ γλῶσσα καθίσταται the tongue becomes (or proves to be) the sum total of iniquity Js 3:6 (so, approx., Meinertz; FHauck.—MDibelius, Windisch and ASchlatter find mng. 7b here, whereas ACarr, Exp. 7th ser., 8, 1909, 318ff thinks of mng. 1). Χρ. τὸν ὑπὲρ τῆς τοῦ παντὸς κόσμου τῶν σῳζομένων σωτηρίας παθόντα Christ, who suffered or died (s. πάσχω 3aα) for the salvation of the sum total of those who are saved MPol 17:2.—FBytomski, D. genet. Entwicklung des Begriffes κόσμος in d. Hl. Schrift: Jahrb. für Philos. und spekul. Theol. 25, 1911, 180–201; 389–413 (only the OT); CSchneider, Pls u. d. Welt: Αγγελος IV ’32, 11–47; EvSchrenck, Der Kosmos-Begriff bei Joh.: Mitteilungen u. Nachrichten f. d. evang. Kirche in Russland 51, 1895, 1–29; RLöwe, Kosmos u. Aion ’35; RBultmann, D. Verständnis v. Welt u. Mensch im NT u. im Griechentum: ThBl 19, ’40, 1–14; GBornkamm, Christus u. die Welt in der urchr. Botschaft: ZTK 47, ’50, 212–26; ALesky, Kosmos ’63; RVölkl, Christ u. Welt nach dem NT ’61; GJohnston, οἰκουμένη and κ. in the NT: NTS 10, ’64, 352–60; NCassem, ibid. 19, ’72/73, 81–91; RBratcher, BT 31, ’80, 430–34.—B. 13; 440. DELG. M-M. EDNT. TW. -
17 πᾶν [2]
πᾶν, gen. παντός, πάσης, παντός, gen. pl. masc. u. neutr. πάντων, dat. pl. masc. u. neutr. πᾶσι, homerisch u. hesiodisch πάντεσσι, gen. pl. fem. πᾱσῶν, ep. πασέων, zweisylbig zu sprechen, u. einmal auch πασάων, Od. 6, 107, wie Ap. Rh. 1, 113. 1122; – all, mit dem Begriffe der Einheit, ganz, wie ὅλος, der Mehrheit, jeder, wie ἕκαστος, u. im plur. alle. Schon bei Hom. herrscht der Begriff ganz u. der plur. vor; κέκλυτέ μευ πάντες τε ϑεοὶ πᾶσαί τε ϑέαιναι Il. 8, 5, u. sonst; πᾶσα ἀληϑείη, ganze, volle, lautere Wahrheit, Il. 24, 407 Od. 11, 507; πᾶσα ὕλη, Hes. O. 510, vgl. Th. 695. 847. 973; πᾶν δεῖμα, ganz Schreckniß, ἡ πᾶσα βλάβη, ganz Unheil, Soph. Phil. 623. 927 El. 301; auch im plur., πᾶσαι πύλαι, das ganze Thor, Il. 2, 809; πάντες ὅσοι, alle welche, Hom. u. Folgde überall; auch sing., πᾶν ὅσον νοεῖς, Soph. Trach. 348; seltener ἀσπάζεται πάντας, ᾧ ἂν περιτυγχάνῃ, Jeden, dem er begegnet, Plat. Rep. VIII, 566 d; ἅμα πάντες, allesammt, Il. 24, 253 Od. 21, 230, in Prosa üblicher ἅπαντες, vgl. aber Schaef. zu D. Hal. de C. V. p. 124; πάντες ὁμῶς, Il. 15, 98; μάλα πάντες, 22, 115 Od. 5, 216. 22, 283; πάντες ἄριστοι, alle besten, lauter solche, die zu den besten gehören, Il. 9, 3 Od. 4, 272 u. sonst; mit Zahlwörtern, ἐννέα πάντες, alle neun, ohne daß einer daran fehlt, wie wir sagen »ganzer neun«, Od. 8, 258. 24, 60; ἐννέα πάντ' ἔτεα, Hes. Th. 803; δέκα π., Il. 19, 247. 24, 232; δυώδεκα π., Od. 9, 204. 12, 89; δυοκαίδεκα πάντες ἄριστοι, 16, 251; εἴκοσι πάντες, Il. 18, 373. 470 Od. 5, 244; Her. 1, 50. 163. 214. 9, 81, der πᾶς immer vor das Zahlwort setzt, während dies bei Hom. voransteht; auch mit dem Artikel, τὰ πάντα δέκα, in Allem zehn, alle zusammengerechnet zehn; τὰ πάντα μ ύρια, in Allem zehntausend, Her. 3, 74; Thuc. 3, 85; τρεῖς οἱ πάντες, Ath. VI, 273 b. – Im sing. jeder, οἱ δ' ἄλκιμον ἦτορ ἔχοντες πρόσσω πᾶς πέτεται, Il. 16, 264; Od. 13, 313; πᾶς ἀνήρ, Theogn. 177; Aesch. Pers. 378; Soph. Ai. 1366; νῦν με πᾶς ἀσπάζεται, O. R. 596; σιώπα πᾶς ἀνήρ, Ar. Ran. 1125, wie Ach. 237; u. in Prosa, ἔνϑα πᾶς παντὶ ϑυμοῦται, Plat. Prot. 327 a; ψυχὴ πᾶσα ἀϑάνατος, Phaedr. 245 c; πᾶσα ὁδός, jeder Weg, Xen. An. 2, 5, 9,; auch mit dem Artikel, πᾶσα ἡ ὁδός, ibid., auf jedem der Wege, die ins Vaterland führen; u. so in dieser Stellung πᾶς ὁ κλύων, jeder, der hört, Soph. Ai. 151; πᾶν τὸ καλῶς ἔχον, Plat. Rep. II, 381 a; u. so auch im plur., πάντα προὐξεπίσταμαι σκεϑρῶς τὰ μέλλοντα, Aesch. Prom. 101; od. πάντες steht nach, οἱ ἄλλοι πάντες ᾄδοντες ἐπορεύοντο ἐν ῥ υϑμῷ, Xen. An. 5, 4, 14, die übrigen alle; οἱ πάντες, die sämmtlichen, ὑμεῖς οἱ πάντες οὐκ ἔσεσϑε κύριοι, 5, 7, 27; οὐδ' ἂν οἱ πάντες ἄνϑρωποι δύναιντο διελϑεῖν, 5, 6, 7; vgl. Soph. τοὺς πάντας Ἀργείους, Phil. 47; und mit Wiederholung des Artikels, τὰς νέας τὰς πάσας ἐκόμισαν εἰς Ἄβδηρα, Her. 6, 47. – In einigen Vrbdgn steht das adj. πᾶς für das adv. πάντως, wie man erklären kann πόλις γάρ ἐστι πᾶσα τῶν ἡγουμένων, Soph. Phil. 386; πᾶσα ἀνάγκη, es ist durchaus nothwendig, Plat. Phaedr. 240 a u. öfter; πᾶν τοὐναντίον, ganz das Gegentheil, Prot. 332 a u. öfter; – τὸ πᾶν, das Ganze, Aesch. Prom. 456 u. A.; ἡ τοῦ παντὸς ἀρχή, Xen. An. 5, 10, 12; τοῦ παντὸς ἁμαρτάνειν, Plat. Phaedr. 235 e u. sonst; bes. das Weltall, Universum, τὴν τοῠ παντὸς φοράν, Plat. Polit. 270 b; Crat. 436 e u. öfter; Luc. Nigr. 2 u. öfter; übh. die Hauptsache, worauf Alles ankommt, τὸ πᾶν φράσω, Soph. El. 670; Trach. 368; ὁ Λυσίας τοῦ παντὸς ἡμάρτηκε, Plat. Phaedr. 235 e; τὸ ὅλον von τὸ πᾶν unterschieden Theaet. 204 b; ἐς πᾶν κακοῦ, in das ganze, größte Unglück, Her. 7, 118. 9, 118; vgl. ἔτι ἂν μᾶλλον ἐν παντὶ κακοῦ εἴης, Plat. Rep. IX, 579 b; u. so auch ohne κακόν, κἀγὼ ἐν παντὶ ἐγενόμην ὑπ' ἀπ ορίας, Euthyd. 301 a; ἐν παντὶ εἴης ἄν, Conv. 194 a, in der größten Gefahr sein; auch εἰς πᾶν ἀφικνεῖ-σϑαι, sich in die größte Gefahr begeben, Alles wagen, Xen. Hell. 6, 1, 12; vgl. ἐν παντὶ ἀϑυμίας ἦσαν, Thuc. 7, 55; oft bei Flgdn.; Xen. vrbdt diese Wendung sogar mit μή, ἐν παντὶ ἦσαν, μὴ λελοιδορημένος εἴη ὑπ' Ἀγησιλάου, Hell. 5, 4, 29, sie waren in Besorgniß. – Andere ähnl. Vrbdgn sind: ἐπὶ πᾶν τὸ τῆς ἐλευϑερίας ἰέναι, Plat. Rep. VIII, 562 e; πράττειν τὸ πᾶν εἰς δύναμιν, Phaedr. 273 e, Alles nach Kräften thun; εἰς πᾶν ϑυμοῦ προαχϑῆναι, in den äußersten Zorn gerathen; παντὸς μᾶλλον, mehr als Alles, durchaus, gewiß, Prot. 344 b Phaed. 67 b u. öfter, u. Sp., wie Luc. Halc. 2; πρὸ πάντων, Aesch. Spt. 996; u. beim superl. zur Verstärkung, πάντων δὲ ῥᾷστα μαϑήσει, Plat. Rep. I, 344 a; πάντων μάλιστα, Prot. 330 a; Tragg. u. A. – Διὰ παντός, durchgängig, durchaus, von der Zeit immer: Soph. Ai. 705; Plat. Phaedr. 240 e; τὸ διὰ παντὸς γιγνόμενον ἁπλοῦν, Polit. 294 c; τὰ εἴσω διὰ παντὸς νενοσηκότα σώματα, Rep. III, 407 d; τὸ λοιπὸν διὰ παντὸς πολέμου ἰέναι αὐτοῖς, Xen. An. 3, 2, 8, wo wahrscheinlich mit Krüger διὰ πολ. zu lesen ist; vgl. 7, 8, 11 u. A.; es findet sich auch als ein Wort geschrieben, διαπαντός, Schaef. Schol. Par. Ap. Rh. 4, 57; selten im plur., διὰ πάντων, Plat. Soph. 254 b; auch κατὰ πάντων, Tim. 60 b; vgl. B. A. 91, διὰ πάντων ἀγὼν ὁ ἔσχατος. – Ueber ἡ διὰ πασῶν s. διαπασῶν. – Ἐπὶ πᾶν, im Allgemeinen, Plat. Euthyd. 279 e; κατὰ πάντα, in Allem, durchaus, Tim. 30 d, wie Thuc. 4, 81. – Das neutr. πάντα, alles Mögliche, allerlei, Hom. oft, bes. in der Vrbdg δαίδαλα πάντα, auch πάντα γίγνεσϑαι, Alles werden, jede Gestalt annehmen, sich in jede Gestalt verwandeln, Od. 4, 417; auch sich zu Allem entschließen, alle Mittel versuchen, vgl. παντοῖος u. Schaef. mel. p. 98; sehr gewöhnl. πάντα ποιεῖν, Xen. Hell. 5, 4, 58 Dem. u. A.; auch im sing., Plat. Apol. 39 a. – Πάντα εἶναί τινι, Einem Alles sein, Her. 1, 122, wie Thuc. 8, 95 u. Dem. 18, 43; vgl. ἐβοηϑεῖτε δ' αὐτῷ καὶ πάντ' ἦν 'Αλέξανδρος, 23, 120, Sp., wie Luc. Tyrannic. 4; Pol. τὸ δὲ ὅλον αὐτοῖς ἦν καὶ τὸ πᾶν Ἀπελλῆς, 5, 26, 5; auch πάντα εἶναι ἔν τινι, Alles in Allem sein, Alles gelten bei Einem, Her. 3, 157. 7, 156; als adv. πάντα, ganz und gar, gänzlich, in jeder Hinsicht, auch τὰ πάντα, 1, 122. 4, 97, τὰ πολλὰ πάντα, meistens, meistentheils, 1, 203. 2, 35. 5, 67, τὰ πάντα νικᾶν, Xen. An. 2, 1, 1, vgl. 1, 9, 2. 3, 10; auch εἰς πάντα, in Allem, gänzlich, s. Valck. Phoen. 622 u. Jac. Ach. Tat. p. 648; ὁ πάντ' ἄριστος, Ath. VIII, 361 f; u. im posit., οὐκ ἄρα πάντα νοήμονες οὐδὲ δίκαιοι ἦσαν, Od. 13, 209 u. öfter; ἀνδρὶ τῷ πάντ' ἀγαϑῷ, Soph. Ai. 1415, vgl. El. 301, öfter; πάντα σοφός, Plat. Theaet. 194 e; u. mit dem Artikel, τὰ πάντα ἀγαϑός, Her. 5, 97; u. eben so τὸ πᾶν, Aesch. Prom. 215 Suppl. 781; Soph. El. 1009; Xen. Cyr. 1, 6, 13 u. sonst. – Πᾶσιν, bei, vor Allen, nach dem Urtheil Aller, Il. 2, 285; vgl. Soph. O. C. 1448 Trach. 338; u. vom neutr. in Allem, in allen Dingen, Her. 1, 61, wie auch ἐπὶ πᾶσιν, Hes. O. 696. – Oft tritt auch τίς hinzu, πᾶς τις, ein jeder, Aesch. Ag. 1205 Soph. O. C. 25 Ai. 28 Thuc. 7, 84; πάντα τινὰ τῶν μάγων, Her. 3, 79. – [Α ist in der Stammsylbe in allen drei Geschlechtern lang; in den Zusammensetzungen wird es im neutr. kurz, ἅπᾰν, σύμπᾰν, doch bleibt bei den Attikern auch diese Sylbe zuweilen lang, B. A. 416; vgl. Mein. Men. 51; erst späte schlechte Dichter haben auch in πάσης u. πᾶσιν das α verkürzt; s. Jac. A. P. p. 429. 431.]
-
18 συν-ίστημι
συν-ίστημι (s. ἵστημι), 1) zusammenstellen, Einen mit einem Andern in Verbindung bringen, vereinigen; übertr., μαντικὴν ἑωυτῷ συστῆσαι, die Weissagekunst bei sich versammeln, d. i. sich erwerben, Her. 2, 49; vgl. τὴν ἄνω Ἀσίην συστήσας ἑωυτῷ, 1, 103, sich ganz Asien unterwürfig machen. – Bes., a) im feindlichen Sinne, an einander bringen, zum Kampfe, zum Kriege gegen Einen aufregen, τινὰ ἐπί τινι, Her. 6, 74, vgl. 3, 84; ἀντίπαλόν τινι, Xen. Cyr. 6, 1, 26; in Schlachtordnung stellen, Pol. 3, 43, 11. – b) im Guten, mit einander zusammenbringen, befreunden, Einen mit einem Andern bekannt machen, ihn empfehlen od. vorstellen, auch als Freund, Schüler u. dgl. auf Jemandes Seite bringen, für Einen einnehmen; ἄλλους μοι ἑκάστοτε ξυνίστησιν, Plat. Lach. 200 d; ἰατρῷ συστῆσαι περὶ τῆς ἀσϑενείας, Charm. 155 b; vgl. Xen. An. 3, 1, 8. 5, 9, 23 Cyr. 4, 8, 58; Pol. 31, 20, 9; Πελοποννήσου τὰ δυνατώτατα ξυστήσας, Thuc. 6, 16; zu einer Verschwörung, ξυνίστασαν τοὺς ἐπιτηδείους εἰς ξυνωμοσίαν, 8, 48; ἑταιρίαν, Dem. 46, 26, in einem Gesetz; δυνάμεις, das Heer Einem übergeben, Pol. 2, 1, 5, u. öfter, wie D. Sic. 17, 64. – c) zusammensetzen; πρᾶγμα ὁτιοῦν ἐκ χρηστῶν καὶ μοχϑηρῶν τινων ξυνίστησιν, Plat. Polit. 308 c; Tim. 53 b u. öfter; bes. in ein bestimmtes, geordnetes Verhältniß bringen, anordnen, einrichten; ἥκω ὡς συστήσων ἐπὶ τῷ Μάγῳ ϑάνατον, Her. 3, 71, mit euch anzustiften, zu bereiten; συνέστησε τὴν ἡμετέραν τέχνην, Plat. Conv. 186 e, in einen festen, dauernden Zustand bringen, ordnen; δι' ἣν αἰτίαν τὸ πᾶν τόδε ὁ ξυνιστὰς ξυνέστησεν, Tim. 29 d, u. öfter; ἐκ τῶν ὀνομάτων καὶ ῥημάτων μέγα τε καὶ ὅλον συστήσομεν, Prot. 425 a; οἱ ξυνιστάντες τὴν ὀλιγαρχίαν, Thuc. 8, 48; παλιγκαπηλεύων καὶ συνιστὰς τὰς τιμὰς τοῠ σίτου, Dem. 56, 7. – d) zusammen, ins Enge ziehen, dicht machen; von flüssigen Dingen = gerinnen machen; auch = einschrumpfen lassen, in Falten ziehen, Sp.; ὀφρῦς ἀνασπῶντα καὶ συνιστάντα τὸ πρόςωπον, Plut. discr. ad. et am. 41, oft. – 2) med. u. intrans. tempp., zusammentreten od. gerathen, – a) im feindlichen Sinne, handgemein werden, sich Einem gegenüberstellen zum Kampfe, τίς ξυστήσεται; Aesch. Spt. 417. 654; u. übertr., ἀλγηδόνος ᾇ ξυνέστας, Soph. O. C. 516; Hom. vrbdt πολέμοιο ξυνεσταότος, als der Kampf begonnen hatte, Il. 14, 96, wie Her. μάχης συνεστεώσης, 1, 74; συνεστηκότων τῶν στρατηγῶν, als die Feldherren mit einander stritten, 8, 79; γνῶμαι συνέστησαν, die Meinungen widerstritten einander, 1, 208. 7, 142; τινί, mit Einem kämpfen, συνεστεῶτες Βοιωτοῖσιν, 6, 108; συνέστηκε ταύτῃ τῇ γνώμῃ ἡ Γωβρύεω, 4, 132; auch λιμῷ συνεστεῶτες, die mit dem Hunger kämpfen, 7, 170, wie πόνῳ, λιμῷ, καμάτῳ συστῆναι, 8, 74. 9, 89; ὅτῳ ξυνέστη τῶνδ' ἕκαστος ἐν μάχῃ, Eur. Suppl. 847; κατ' ἀλλήλων φόνος ξυνίστατο, I. A. 54; ξυσταϑέντα διὰ μάχης, Phoen. 762; ϑρασέως ξυστὰς αὐτῷ, Ar. Vesp. 1031; μάχη τις ἀεὶ ξυνέστηκε, Plat. Soph. 246 c; πόλεμος οὐδεὶς ξυνέστη, Thuc. 1, 15, vgl. 4, 55 u. Isocr. 4, 71; Pol. 14, 8, 9 u. öfter. – b) in freundlicher Beziehung, sich Einem nähern, sich mit ihm verbinden, z. B. durch die Ehe, λέχος Ἡρακλεῖ κριτὸν ξυστᾶσα, Soph. Trach. 28; dah. Einem als Freund oder Schüler anhangen, mit Einem zusammenhalten, τὸ ἄλλο Ἑλληνικὸν ὁρῶν ξυνιστάμενον πρὸς ἑκατέρους, Thuc. 1, 1; οὐ γὰρ ξυνεστήκεσαν οἱ Ἕλληνες πρὸς τὰς μεγίστας πόλεις ὑπήκοοι, 1, 15: ξυστάντες οἱ ἄνϑρωποι, Xen. An. 5, 7, 16, vgl. 6, 3, 28; κύκλοι συνίσταντο, neben σύλλογοι ἐγίγνοντο, Xen. An. 5, 7, 2; συνεστηκότα ἐν κύκλῳ, Hell. 4, 4, 3, von einer aufrührerischen Versammlung, sich zusammenrotten, wie Cyr. 1, 1, 2; auch συνεστηκότα εἰς τὸ αὐτὸ ἔϑνη, 1, 5, 3; οἱ συνεστῶτες, die Verschworenen, Thuc. 8, 66, vgl. 5, 82, u. oft von politischen Umtrieben; ἐμὲ συνεστηκότα ἐπὶ τὴν πόλιν, Aesch. 2, 123. – c) zusammengesetzt sein, aus mehreren Theilen in einen dauernden festen Zustand gebracht, eingerichtet sein, dauern, bestehen; τοῦτο συνεστήκεε μέχρι οὗ, Her. 7, 225; oft dem einfachen »bestehen«, »sein« entsprechend, ἡ πολιτεία ξυνέστηκε μίμησις τοῦ καλλίστου βίου, Plat. Legg. VII, 817 b; δεῖν πάντα λόγον ὥςπερ ζῶον συνεστάναι, Phaedr. 264 c; ἓν σῶμα ξυνέστη, Tim. 45 c; μεγάλη συνέστη δύναμις βασιλέων, 25 a; πόλιν οὕτω ξυστᾶσαν, Rep. VIII, 546 a; πολλὰ σμικρὰ ἐκ τῶν αὐτῶν ξυστήσεται, Tim. 54 a; δεῖ τὸν μῦϑον οὕτω συνεστάναι, Arist. poet. 14. – d) dicht, fest werden, von flüssigen Dingen = gerinnen, συνεστηκυῖα χιών, Pol. 3, 55, 2; τοῦ ἀέρος συνισταμένου, da die Luft neblig wurde, Plut. Ant. 40; auch συνεστῶτι προςώπῳ, Demetr. 17; vgl. τοῦ νῦν σκυϑρωποῦ καὶ ξυνεστῶτος φρενῶν, Eur. Alc. 813. – 3) med. für sich zusammenstellen, ordnen, begründen; τὸ ὅλον, Plat. Phaedr. 269 c; ἆρ' οὐ μουσικὴν ξύμπασαν συνεστήσατο, Phil. 26 a; ἕως ἂν τὸ ἅπαν συστήσηται τεταγμένον πρᾶγμα, Gorg. 504 a; συστησώμεϑα πόλιν, Legg. III, 702 d; συστήσασϑαι μισϑοφόρους, Pol. 4, 60, 2, Söldner anwerben; so ναυτικὰς δυνάμεις, 1, 25, 5; δυναστείαν, 2, 13, 3; auch πόλεμον, den Krieg rüsten, anfangen, 2, 1, 1 u. öfter; συνεστήσατο πρᾶξιν τοιαύτην, 3, 50, 7; συστήσασϑαι λόγον ὑπέρ τινος, für Etwas zu reden anfangen, 3, 2, 6; συνεστήσαντο τὸν κίνδυνον ἐῤῥωμένως, D. Sic. 16, 4; anstellen, ansetzen, πιστοὺς ἄνδρας πρὸς τὴν τούτων ἐπιμέλειαν, Polyb. 10, 18, 15.
-
19 ολος
I.ὁ мутная жижа Anth.II.эп.-ион. οὖλος 31) целый, цельный, полный, весь(ἄρτος Hom.; πίθος Eur.; βοῦς Arph.)
τρεῖς ὅλους ἑκμήνους χρόνους Soph. — три полных полугодия;τῆς ἡμέρας ὅλτης Xen. — целый день;δι΄ ὅλου NT. — целиком, сплошь;σὺν ὅλῃ τῇ ψυχῇ Plat. — всей душой;ὅλη καὴ πᾶσα ἥ οἰκία Plat. — весь решительно дом;πόλεις ὅλαι Plat. — целые города;ὅλη ἥ πόλις Plat. — весь город;τοῖς ὅλοις ἡττᾶσθαι Dem. — лишиться всего;τὸ ὅλον Plat. — целое, мир, вселенная2) полный, совершенный, сущий, подлинный(ἁμάρτημα Xen.; πλάσμα Dem.). - см. тж. ὅλον
-
20 στην
στον, στούς и т. п.) πρόθ. I με αίτιατ.1) (при обознач. направления действия, движения) в, к; на; πάμε στο καφενείο пошли в кафе; τα παράθυρα τού δωματίου μου βλέπουν στον κήπο окна моей комнаты выходят в сад; δεν εγύρισε τα μάτια της σε μένα она не взглянула на меня; πήγε στον πεθερό του он пошёл к тестю; πηγαίνω στο σπίτι я иду домой; σκαρφάλωσα στο βουνό взбираться на гору; 2) (при обознач, места) в; на; за; по; под; φυτεύω πατάτες στο περιβόλι сажать картофель в огороде; μένω στην λεωφόρο Συγγρού я живу на проспекте Сингру; κάθομαι στο τραπέζι сидеть за столом; σε όλον τον κόσμο по всему свету, во всём мире, везде; σέ όλον τον κόσμο είναι γνωστό... всему миру известно...; κάνω βόλτα στην πόλη гулять по городу; ήταν ξαπλωμένος σ' ένα δέντρο он лежал под деревом; η γη στριφογυρίζει στα πόδια μου у меня земля уходит из-под ног; 3) (при обознач, расстояния между чём-л.) до; από το ένα πεζοδρόμιο στο άλλο от одного тротуара до другого; από την μιά πόλη στην άλλη от одного города до другого; 4) (при обознач, времени, периода, срока) в; через; στα χίλια εννεακόσια εβδομήντα έξι в тысяча девятьсот семьдесят шестом току; στίς τρείς το πρωί в три часа утри; στα νιάτα (γηρατειά) μου в юности (старости); στον καιρό του в своё время; σε λίγο скоро; σε μισή ώρα через полчаса; σε δέκα μέρες через десять дней; στίς πέντε τού Γενάρη пятого января; 5) (при обознач, стоимости) за; на; τρία στη δραχμή три штуки на одну драхму; 6) (при обознач, способа оплаты): πληρώθηκα σε δολλάρια мне заплатили долларами; πληρώνω σε χρήμα (είδος) платить деньгами (натурой); 7) (при обознач, области, сферы проявления признака, свойства, а тж. области какого-л. действия) в; по; είναι μάστορης στο τάβλι он большой мистер игры в тавли; στα καλαμπούρια δεν τον παραβγαίνει κανείς в каламбурах ему нет равных; στο μπόι είναι πιο κοντός απ' όλους он меньше всех ростом; καλλίτερος σε ποιότητα лучший по качеству; είναι ξακουσμένη στην ομορφιά она известна своей красотой; είναι γιατρός στο επάγγελμα он врач по профессии; οι στρατιώτες ασκρύνται στη σκοποβολή солдаты упражняется в стрельбе; βρίσκομαι στην εξουσία стоять у власти; 8) (при сопоставлении) в; по; αυτό είναι ανώτερο στην αξία это дороже; σε τί είσαι καλύτερος από μένα; чем ты лучше меня?; είμαι μεγαλύτερος στα χρόνια από σένα по годом я старше тебя; 9) (при обознач, деления на части) на; в; χωρίζω σε ίσα μέρη (στα εφτά) делить на равные части (на семь); σχίζομαι σε δυό расколоться пополам; σπάζω σε τρία κομμάτια разбиваться на три части; 10) (при обознач, состояния или перехода в какое-л. состояние) в; στην ακμή в расцвете сил; στον ύπνο μου во сне; μετατρέπω σε ερείπια превращать в развалины; 11) (при указании на форму) в; δράμα σε στίχους драма в стихах; κωμωδία σε τρείς πράξεις комедия в трёх действиях; 12) (при обознач, цели) на; τον έχω καλέσει σε γεύμα я его пригласил на обед; πηγαίνω σε κυνήγι иду на охоту; 13) (при обознач, образа действия): αρρώστησε στα καλά он тяжело заболел; ερωτεύομαι στα σωστά влюбиться не на шутку; στα γεμάτα интенсивно; βρέχει στα γεμάτα дождь зарядил; τελειώνω τη δουλειά στα πεταχτά кончать работу очень быстро; κλαίω στα ψέματα притворяться плачущим, плакать понарошку; 14) (при обознач, орудия и средства действия): με πέθανε στη φλυαρία она меня уморила своей болтовнёй; τον τσάκισαν στο ξύλο его сильно избили палками; 15) (при обознач, объединения, слияния) в; ένωσαν δυό δήμους σ' έναν объединили два дима в один; 16) (при обознач, превращения, перевода): μεταφράζω από τα ελληνικά στα ρωσσικά переводить с греческого на русский; ο ποιητής μετατράπηκε σε μεταφραστή поэт стал переводчиком; μετέτρεψα τα δολλάρια σε δραχμές я обменял доллары на драхмы; 17) (при обращении) к, в; απευθύνομαι στον υπουργό (στο υπουργείο) обращаться к министру (в министерство); 18) (при указании на источник) у; ράβω στον ράφτη шить у портного; 19) (при выражении пожелания): στο καλό! счастливо!, счастливого пути!; στην υγεία
См. также в других словарях:
Ὄλον τὸν βοῦν ἔφαγε, κατὰ δὲ τὴν κέρκον ἀπηγόρευσε. — См. Собаку съел, только хвостом подавился … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
ὀλόν — ὀλός destructive masc acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὅλον — ὅλοξ masc acc sg ὅλοξ neut nom/voc/acc sg ὅλος whole masc acc sg ὅλος whole neut nom/voc/acc sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ἀλλ’ οὐχ ὅλον, ὥς φάσιν, ἕλκος. — ἀλλ’ οὐχ ὅλον, ὥς φάσιν, ἕλκος. См. Не вспоминай того, что было. Не растравляй душевных ран … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
όλος — και ούλος, η, ο (ΑΜ ὅλος, η, ον, Α ιων. τ. οὖλος, η, ον) 1. αυτός που υπάρχει στο σύνολό του, σύμπας, ολόκληρος, ακέραιος (α. «όλη την ημέρα δούλευα» β. «ὕπαρχος ἄλλων δεῡρ ἔπλευσας, οὐχ ὅλων στρατηγός», Σοφ.) 2. πλήρης, ακέραιος, ατόφιος, («ὅλος … Dictionary of Greek
ЕВХАРИСТИЯ. ЧАСТЬ II — Е. в православной Церкви II тысячелетия Е. в Византии в XI в. К XI в. визант. богослужение приобрело почти тот вид, какой оно сохраняло в правосл. Церкви все последующее тысячелетие; в его основе лежала древняя к польская традиция, значительно… … Православная энциклопедия
Liste griechischer Phrasen/Rho — Rho Inhaltsverzeichnis 1 Ῥαδαμάνθους ὅρκος 2 Ῥαμνούσιος εἶ … Deutsch Wikipedia
Differences between codices Sinaiticus and Vaticanus — Codex Sinaiticus and Codex Vaticanus, two of great uncial codices, representatives of the Alexandrian text type, are considered excellent manuscript witnesses of the text of the New Testament. Most critical editions of the Greek New Testament… … Wikipedia
MYRUS — Graece Μύρος, muraena dentata est, καρχαρόδους proin Aristoteli, utpote dentes habens ἔξωθεν καὶ ἔσωθεν. Muraenarum enim aliae dentatae sunt. Athen. l. 7. ubi ait. τῶ μυραινω ν δακούσας ἀναιρεῖν τὰς ἐξ ἔχεως; aliae edentulae. Quas ita quidem… … Hofmann J. Lexicon universale
PONTUS Euxinus — vide Axenus. Mare Cimmerium vocat Orosius, Caucaseum Apollonius, l. 4. Mare Ponticum nominant Horat. l. 3. Carm Od. 24. v. 4. et Plut. in Pompeio et Eumenide; Ptol, mare Boreale, et l. 4. ἀξιοθέατον, i. e. maxime spectatu dignum vocat. Pontum… … Hofmann J. Lexicon universale
οικονομία — Ο όρος, ελληνικός που έγινε παγκόσμιος, σημαίνει, στην πρώτη του έννοια, διαχείριση του οίκου· γενικότερα όμως ο. είναι σήμερα η επιστήμη που μελετά την παραγωγή, τη διανομή και την κατανάλωση του πλούτου και συγχρόνως τους νόμους που τις… … Dictionary of Greek